Csákvár-Bicske-Csabdi Társult Evangélikus Egyházközség
 
Menü
Csákvár-Bicske-Csabdi Társult Evangélikus Egyházközség
Olvasnivalók
Luther és a Biblia - Reformáció ünnepi előadás 2008. okt. 31-én
 

Luther és a Biblia - Reformáció ünnepi előadás 2008. okt. 31-én

Mottó:

Róm. 1, 16-17: Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: "Az igaz ember pedig hitből fog élni."

Ünneplő Gyülekezet! Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Magyarországon a keresztyén egyházak - talán először a történelemben - összefogtak, hogy 2008-at, az idei évet közösen ünnepeljük a Biblia éveként. Ezért a mai ünnepi előadásomat a Biblia és a reformáció, közelebbről Luther Márton doktorunk kapcsolatáról tartom.

Fontos azt tudnunk, ami ma szinte elképzelhetetlen, hogy a reformáció kirobbanásáig a Szentírást gyakorlatilag nem használták. Természetesen voltak általában evangéliumi olvasmányok, lekciók, amelyeket a mise részeként felolvastak, de mindezt latin nyelven tették, amelyet csak a művelt emberek, a lakosság, a társadalom elenyésző százaléka érthetett csak meg.

Luther leírta, hogy egyetemista korában találkozott a Bibliával: könyvtárban leláncolva tartottak egy példányt. Beleolvasott Sámuel 1. könyvébe, ahol Anna története megragadta gondolatait. De aztán jött a fájdalmas kötelezettség: csengettek, és Luthernek előadásra kellett mennie. Isten csodálatos ajándéka volt az, hogy éppen az erfurti ágostonosok rendjébe került Luther. Ugyanis egyedülálló módon a rend főnöke Staupitz piros kötéses Szentírást osztogatott a szerzeteseknek. Így kapta meg Luther a saját első Bibliáját. Sajnos nem maradhatott nála, egy idő után vissza kellett adnia.

Isten másik ajándéka volt az, hogy Staupitz, felismerve Luther képességeit, tanulni küldte: aminek eredményeként 1507-ben szentelték pappá, majd tovább tanulva a teológiai irányban haladt tovább. 1512. októberében Luther a Szentírás doktora, egyetemi tanár lett. Amikor Lutherről, mint reformátorról beszélünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy nemcsak egy olyan emberről van szó, akinek új gondolatai támadtak, amiket nem tudott magában tartani, és szerencséjére további szimpatizánsokat talált. Ellenkezőleg: Luther a katolikus egyház teológiai professzora, a Szentírás doktora, aki hivatalából fakadóan tette szóvá mindazt, amit Isten Igéjének tükrében nem talált helyesnek.

Amikor Luthert a katolikus egyház számon akarta kéri, Cajetan bíboros elé kellett járulnia kihallgatásra. A bíboros többek közt azon nézete visszavonásra akarta kényszeríteni Luthert, hogy nem a szentségek, hanem hit által lehet megigazulni, ezzel az indokkal állt elő: "ez új tan, fiam, és azért hamis."

De Isten igazságot tett, amikor 1999. október 31-én Augsburg városában a katolikus és evangélikus egyház között egy közös nyilatkozat született meg, amelyben a katolikus egyház is elismeri: hit által lehetséges a megigazulás.

Még az erfurti kolostorban az egyik elöljárója és tanítója, dr. Usingen elhíresült mondata volt, amikor Luther Bibliát olvasni látta: "Ejnye, ejnye, Márton testvér, hát mi a csuda az a Biblia?! A régi egyházi tudósokat kell olvasni; azok már kiszívták a Szentírás velejét és igazságait. Mert minden lázadást a Biblia idéz elő!" Valóban, a katolikus egyház nagyon félt attól, hogy a Bibliát a hívek kezébe adja, még a bibliai magyarázatokat, a kommentátorokat is szigorú vizsgálat után engedték csak nyomdába. Ám Isten Igéje nincs bilincsbe verve - ahogy Pál apostol írja. Luther tehát a körülbelül 10 éves, tehát nagyon fiatal, nevenincs wittembergi egyetem tanári katedrájára állt. A katedra mellett sok más egyéb kolostori felügyelői, elfoglaltsága mellett naponta kellett a kolostorban és a wittenbergi vártemplomban prédikálnia. De Luther elsősorban teológus volt, a katedra embere. Tanítani kezdte az Írást, elsőként a Zsoltárok könyvét vette kézbe, ezt a Római levél, majd a Galata levél követte. Feltehetően ez volt az az időszak, amikor Luther azt a bizonyos toronyélményt átélte. Amikor a római levél elejét, előadásom mottójaként választott verseket olvasva Luther megértette, hogy Isten igazsága nem azt jelenti, hogy félnünk és rettegnünk kell Istentől a bűneink miatt. Isten az igazságát az evangéliumban mutatta meg mindenkinek: hogy nem minket ítél el és juttat kárhozatra, hanem feláldozta értünk a saját Fiát, Jézus Krisztus Urunkat. Továbbá nem a mi jócselekedeteinkért fogad el minket, és szeret az Isten, hanem csakis egyedül Jézus Krisztusért, az Ő kereszten szerzett érdeméért.

Teológiai előadásaiban az egyetemen a kori időszakban a egyházatyáktól vett sok idézeteket lassan felváltották a szentírási idézetek, és Luthernek a Biblián alapuló saját teológiai gondolatai. A naponta tartott prédikációi is megváltoztak: sohasem beszélt a Szentírás igéje nélkül, és Krisztus került az igehirdetés középpontjába.

A zsoltárok könyvének magyarázata kapcsán ezt vallja: Mások kerülőutakat tesznek, és mintha állandóan menekülnének Krisztus elől - ily módon elszalasztják, hogy a szöveggel Hozzá jussanak közelebb. Magam azonban, valahányszor olyan szöveget találok, amely túl kemény héjú dió, mindjárt a Kősziklához, Krisztushoz vetem, hogy kipattanjon a belseje.

A szolgai akarat című könyvében Luther ezt írta Erasmusnak: Azt mindenesetre elismerem, hogy a Szentírásban sok olyan hely található, amely homályos még, és nehezen értelmezhető, ennek azonban nem a téma a nehézsége, hanem a szóértelmezésünk fogyatékossága, és a grammatikában való tudatlanságunk az oka. Ezek azonban nem akadályozzák a Szentírás megismerését. Lehetséges-e, hogy az Isten titka még rejtve legyen, miután a pecsétjét feltörték már, a követ a sír szájáról elhengerítették, s a legmélyebb titok napvilágra került, nevezetesen, hogy Krisztus szenvedett értünk és örökké uralkodik? Nemde az egész világon tudják és beszélik? Vedd ki Krisztust az Írásból, mit akarsz akkor még benne megtalálni?

1521-ben került sor a Wormsi Birodalmi gyűlésre, ahol V. Károly német császár előtt kellett Luthernek megjelennie. A császár előtt Luther a lelkiismeret mellett a Szentírásra hivatkozva nem tudja szó nélkül visszavonni írásait és elveit - csupán engedelmességből. Ezt mondta a birodalmi gyűlésen: Ha nem győznek meg a Szentírás bizonyságával, vagy személyes észokkal - mivel nem hiszek egyedül a pápáknak, sem a zsinatoknak, amelyek nyilvánvalóan tévedtek és ellentmondtak egymásnak -, úgy a lelkiismeretemhez és Isten igéjéhez vagyok kötve. Ennélfogva nem tudok és nem is akarok visszavonni semmit, mert sem nem bátorságos, sem nem tanácsos bármit is a lelkiismeret ellen cselekedni. Itt állok, másként nem tehetek. Isten engem úgy segéljen.

Luthert Wormsból hazafelé tartva Bölcs Frigyes fejedelem elraboltatta, és Wartburg várába vitette, ahol Junker Jörg, azaz György lovagként élt. A reverenda alatt egy héber Bibliát és egy görög Újszövetséget hozott magával, hogy legyen mit olvasnia. A Wartburgban töltött időt Luther arra szentelte, hogy lefordítsa az Újszövetséget német nyelvre.

Nem Luther volt az első, aki észlelte az anyanyelvű Szentírás szükségességét. A valdensek, az albigensek és Wicklief követői is készítettek bibliafordítást, de ezek szerzőikkel együtt az inkvizíció máglyájára kerültek. Luther Bibliájának az volt az előnye, hogy már jól működött a nyomtatás. Az 1522-. szeptemberében kinyomtatott un. "szeptemberi Bibliát" gyorsan elkapkodták, már decemberben új kiadásra volt szükség. A teljes Bibliafordítás 1534-re készült el.

Egyik levelében így ír a fordítás sok fáradságot és megerőltető gondolkodást igénybe vevő munkájáról: "Most a prófétákon dolgozunk, ah, Istenem, milyen nagy és vesződséges munka a héber írókat arra kényszeríteni, hogy németül beszéljenek. Mennyire berzenkednek, egyáltalában nem hajlandók héber természetüket elhagyni, és a nehézkes némethez igazodni. Olyan ez, mintha a fülemülét akarnók rábírni, hogy saját kedves melódiája helyett kakukkoljon."

Salamon templomépítkezésével kapcsolatban így vélekedik: "Sok dolgunk lesz azzal a szörnyű épülettel. Szeretném tudni, ugyan honnan került elő nyolcvan- vagy hetvenezer ács a baltájával. Mintha bizony az országban olyan sok ember lett volna! … Szeretnék már a könyv végén lenni."

A Szentírás értelmezésének kérdésében Luther ezt mondta: Egyedül a Lélek érteti meg az Írásokat helyesen és Isten szerint. Vagyis a Szentlélek tesz képessé az Ige megértésére. Viszont az Ige közvetíti a Szentlelket. Ilyen formán az Írás éppen a benne elrejtett, de eleven és ható Szentlélek által alakítja át bensőleg tanulmányozóját, és teszi képessé a megértésre.

A Biblia nem csak egy vallásos könyv. Nem azért fontos, mert Szent Írásnak mondjuk és tartjuk, hanem mert ezt használja fel Isten arra, hogy önmagát megmutassa, és megismertesse velünk. Legyen nyitott fülünk, hogy mi is meghalljuk az angyali sugallatot, ahogy Szent Ágoston is hallotta: Tolle, lege, vedd és olvasd!

Legyen nyitott a szívünk, hogy Isten Szavában felfedezzük és megismerjük Istenünket és irántunk való végtelen szeretetét.

Végül pedig pár gondolatot a magyar nyelvű Bibliáról szeretnék szólni. Az első magyar nyelvű Bibliából, amelyet a husziták készítettek el kézírással, sajnos nem maradt fenn egy példány sem, csupán kódexekben maradtak fenn töredékek. A reformáció magyar térhódításával együtt bibliai könyvek is kinyomtatásra kerültek. Meg kell említenünk Komjáti Benedeket, Heltai Gáspárt, Méliusz Pétert, és Sylvester Jánost, aki az első teljes Újszövetséget lefordította és kinyomtatta, valamint - irodalmi érdekességként - az egyes könyvek elé időmértékes verseléssel készített tartalmi összefoglalót. Ezzel Sylvester János a magyar irodalom első időmértéket használó költője.

Az első teljes magyar nyelvű Bibliafordítás a sokunk által jól ismert és használt ún. Károli Biblia. Károli Gáspár gönci prédikátor készítette el és nyomtattatta ki 1590-ben. A világ kb. 6000 beszélt nyelve közül a magyar Bibliafordítás 40.-ként készült el. Ez azt mutatja, hogy Istennek különleges terve és akarata van velünk, magyarokkal. Szeretnünk kell, ragaszkodnunk kell az Isten Igéjéhez. Komolyan kell vennünk Isten szavát. Károli Gáspár gondolatait szeretném előadásom végén mindnyájunk szívére helyezni:

"Mostan noha külsőképpen bódogtalanok vagyunk és szerencsétlenség alatt vagyunk, mindazáltal lélekben bódogságosak és lélekben békességesek vagyunk. Mert a Christus Jesusnak, az Isten Fiának tudománya, az Evangélium tisztán prédikáltatik, melyek általa az Szentlélek Isten hütöt gerjeszt mibennünk, hogy az mi lelkünk békességes legyen Istennel. Ez az belső lelki bódogság és békesség felőlhaladja a régi testi békességet. És az Isten bátor ostorozzon külsőképpen bennünket, az mint neki kedves, csak az Ő szent igéjének kenyerét ne vegye el közülünk."

Társoldalak
"Love programing"
Két magzat beszélget
A sátán találkozót tartott
Ez attól függ, kinek a kezében van...
Luther és az egyház - Reformáció ünnepi előadás 2004. okt. 31-én Csákváron
Lelkészi jelentés a 2005. évről
Lelkészi jelentés a 2006. évről
Mielőtt anya lettem
A csákvári gyülekezet bemutatása
TV zsoltár
ENSZ felmérés
Technikai segítség
Lelkészi jelentés a 2007. évről
Lelkészi jelentés a 2008. évről
Lelkészi jelentés a 2009-évről
Reformáció és közösség
Lelkészi jelentés a 2010. évről
2012-ES REFORMÁCIÓI ELŐADÁS
 
© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster