1%

Az ismert és bizonyítható adatok szerint Bicske - korabeli változatok alapján Bykche, Biccke, Bykcze, Biczke, Bitske - már 1306-ban létezett, amikor Botond fiai, leszármazottai, János és Péter, bicskei birtokukon engedélyt kaptak vámszedésre. A Bykchei család adataival viszont már 1258-ból is találkozhatunk: ennek több generációja több uralkodó alatt gyarapította a család birtokait. A székesfehérvári István Király Múzeum kutatásai szerint a Bicskei-medencében, a Szent László-patak mentén már a honfoglalás előtt is voltak települések. A különböző adománylevelek bizonyítják, hogy a Bykchei család birtokaival, a terület helyzetével, változásaival, tulajdonjogával évszázadokon át foglalkoztak.

A középkori adatok között említésre méltó a Bicskei család részére 1443. június 10-én kiadott "Pallosjog", amely elismeri I. Ulászló híveinek, Bicskei János fiainak (Benedek, György, Mihály, István és János) hűségét, s a pecsétes írás felhatalmazza őket arra, hogy a birtokon törvény szerint saját maguk is eljárhassanak. A mohácsi vész után, a török hódoltság idején (1541-1686) Bicske is török uralom alá jutott. Székesfehérvár 1543-i eleste után Bicske és vidéke Komárom megyéhez került. A zűrzavaros időkben ez a település, illetve lakossága is sokat szenvedett. A II. világháború rendkívül súlyos károkat okozott a városban, ipara és infrastruktúrája nagyrészt megsemmisült.

A település 1773-ig volt falu, 1773-tól 1871-ig mezőváros, illetve 1872. január 1-jétől nagyközség. Közben 1688-tól 1877-ig járási székhely. 1877-től 1946-ig a váli járáshoz tartozik, majd 1947-től 1983. december 31-ig, a járások megszűnéséig ismét járási székhely. A korábbi századokban Fejér megyéhez tartozott, majd 1647-ben Komárom megyéhez került. 1693-tól folyamatosan Fejér megyei terület. 1984. január 1-jétől városi jogú nagyközség, 1986. január 1-jétől város.

A város címere függőleges, háromszög alakú, világoskék pajzs, amiben címerkép egy függőleges jobbra és balra hajló arany búzakalász, a pajzsderékban jobboldalt ekevas, baloldalt toll, tölgyfaág két levéllel és három makkal, illetve a pajzstalp közepén egy méhkas tölgyfalevéllel. A pajzson jobbra forduló, dőlt, csőrös sisak, rajta leveles díszítő korona, amelyből fehér szarvas ugrik elő, a címer színeit viselő kék-sárga színű szalaggal. A címerkép arany búzakalásza és ekevasa a fejlett mezőgazdaságot, a tölgyfaág az erdőgazdálkodást és állattenyésztést, a méhkas a lakosság szorgalmát, a toll pedig a tudomány, művészet és irodalom helybeli művelését jelképezi. (Forrás: Bicske hivatalos honlapja)

A bicskei evangélikusok a Magyarhoni Ágostai Hitvallású Evangélikusok 1880-as névtára szerint a Csabdi gyülekezet 7 filiájának egyike volt, mindössze 2-3 fővel, viszont az 1903-as kiadású névtár szerint a bicskei evangélikusok száma 145-re emelkedett. Gyülekezetté az 1924-től itt szolgáló Horváth Sándor csabdi evangélikus lelkész szervezte őket.

A nagyközség 1933-ban telket adományozott a gyülekezetnek, amely gyakorlatilag egy gödör volt: a község lakói innét vittek földet maguknak. Az akkori felügyelő, Szkok Pál malomtulajdonos volt, aki teherautóival rengeteg fuvart vállalva sokat tett a gödör feltöltéséért.

Végre 1934-ben elindulhatott a templom építése: Tóth Sándor budapesti építészmérnök (Sólyom Jenő teológiai tanár bátyjának a sógora) tervei alapján, Schádl (Sarlós) József építész vezetésével. A templom jellegzetessége, hogy a gödör miatt először beton kútgyűrűket helyeztek a töltésbe, és ezekre húzták fel a templom falait. Az építkezés két év alatt készült el, a tornyába került kétmázsás haranggal együtt.

A felszentelést D. Kovács Sándor püspök végezte 1936. október 31-én. 1939-ben sikerült a hívek adományaiból Angster orgonát vásárolni, amelyet 1939. ápr. 7-én szenteltek fel. A gyülekezet öröme nem sokáig tartott: a II. világháborúban, 1944 végén vagy 45 év elején súlyos bombatalálatot kapott a templom, melynek következtében a templom tetőzete leégett és beszakadt, belseje a toronysüveggel és a toronyba vezető lépcsővel együtt teljesen kiégett: a padok, az orgona. Egyedül az oltár maradt meg, rajta a Bibliával, mutatva az utókornak is: Isten igéje örökre megmarad.

A gyülekezet számára nehéz időszak következett. Istentiszteletet a templom helyett a polgári iskolában, majd a református gyülekezeti házban, majd a kisajátítás után a református templomban tartottak havonta két alkalommal.

Elkezdődött a pénzgyűjtés a templom felújítására: Németh Géza lelkész, akit elődje 1938-ban bekövetkezett tragikus halála után 1939-ben iktattak be csabdi lelkészi szolgálatába, kétszer is megjárta a minisztériumot, melynek következtében 3500.- Ft-tal tért haza. (Neki köszönhető a gyülekezet harmóniuma is, amely az Egyetemes Egyházban állt használatlanul. Elkérte és megkapta: Dr. Groó Gyula főtitkár volt jelent a hivatalos átadásnál. Később egy házi javításnál derült ki, hogy ez a harmónium 1896. okt. 26-án készült egy amerikai hangszergyárban, de időközben megjárta a pozsonyi teológiát is.) Ordass püspök nyugati körútjának gyűjtéséből 5000. Ft- jutott a gyülekezetnek. Szabó József püspök úr szintén sokat segített gyülekezetünknek. A templom újra felszentelésére 1949. május 26-án, pünkösd ünnepén került sor, Szabó püspök úr Zsolt 26, 8 alapján tett bizonyságot a templom szeretetéről: URam, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét.

1955-ben az időközben megcsappant létszámú csabdi gyülekezet helyzetére való tekintettel a Csabdi és Bicskei evangélikus gyülekezetek társult egyházközséggé lettek, továbbra is csabdi parókusi székhellyel. 1965-ben lemondott lelkészi állásáról Németh Géza, és Balassagyarmatra költözött, ahol 1979-ben elhunyt. Őt a lelkészi szolgálatban Zászkaliczky Péter követte, aki 1979-ig gondozta a bicskei híveket a csabdiakkal, és 1969-től a csákváriakkal együtt. Hűségére jellemző, hogy 1969 karácsonyán az óriási, néhol a telefondrótig érő hóban gyalog ment először Bicskére, majd onnét Csákvárra karácsonyi istentiszteletet tartani, majd onnét Felcsútra és utána vissza Csabdira, hogy karácsonykor ne maradjanak a testvérek ige és istentisztelet nélkül.

Zászkaliczky Péter lelkész úr szolgálata idején került sor a templom külső (1970), majd belső felújítására (1979), a templomfűtés (1974) és a templom előtti járda (1976) elkészítésére, mely feladatok elvégzésében lelkész úr szinte egymaga vállalta a segédmunkás szolgálatát. Mivel az ő szolgálata Bakonycsernyén folytatódott, a Csabdi parókia lakója Pathóné Kepenyes Erzsébet lett, aki a bicskei templomban kötött házasságot férjével, két évig gondozta a gyülekezetet. Az ezt követő évek nagyban meghatározták a gyülekezet sorsát: A lelkészhiány miatt a csabdi és bicskei evangélikusok gondozását Labossa Lajos tatabányai lelkész, később esperes és püspökhelyettes látta el 1981-től. (Csákváron az oroszlányi lelkész: Asbóth László látta el a helyettes lelkészi szolgálatokat. A Társult Egyházközség jogilag megmaradt, de gyakorlatilag erre az időszakra megszűnt létezni.) A közegyházi szolgálatokból kifolyólag a gyülekezet gyakran volt kénytelen nélkülözni szeretett és megbecsült lelkészét. Ebben az időben gyakran szolgált a gyülekezet 1948 óta megválasztott felügyelője, Göllner László bicskei gyógyszerész, aki hitéről kitartó hűséggel, és kompromisszumokat nem ismerő igazságossággal tett bizonyságot. Istentiszteleten igehirdetéssel, kántorizálással, bibliaórák, hittanórák és konfirmációi előkészítők tartásával és családlátogatásokkal rengeteg szolgálatot végzett annak érdekében, hogy a gyülekezet lelki élete fellendüljön.

Változás akkor történt, amikor Albert Gábor diakónus lelkészként Csákvárra került: őt iktatta be Szebik Imre püspök úr 1995. jún. 10-én a Társult Egyházközség lelkészévé, hogy ellássa mindhárom gyülekezetben a lelkészi feladatokat. Változás ez abban az értelemben is, hogy a Társult Egyházközség székhelye Csabdiról Csákvárra került. Albert lelkész úr felesége zongoratanárnő, ez nagy nyereséget jelentett a kántori szolgálatban.

Albert lelkész úr 2002-ben lelkészvizsgát tett, és megválasztotta őt a Gödöllői gyülekezet. Utódja Szebik Károly, akit 2003-ban iktattak szolgálatba, s jelenleg is végzi a lelkészi szolgálatot. Ebben az időben készült el a templom közművesítése és a gáz bevezetésével infrasugaras fűtés bevezetése.

A gyülekezet számára jelenleg komoly kihívás a templom teljes felújításának feladata. A gyülekezet számában erősen megfogyatkozott, nincs száz lélek. Szeretnénk a templomot úgy felújítani, hogy alkalmas legyen az istentiszteleteken kívül - nyitva a város felé - más alkalmak (szeretetvendégség, előadás, koncert, stb.) lebonyolítására is, tekintettel arra, hogy a bicskei gyülekezetnek a templomon kívül semmilyen más ingatlannal nem rendelkezik. Bár a templomlátogatók száma az évek alatt fogy, bíztató a gyülekezetben folyó hitoktatás, amely nagy részben a helyi Szent László (katolikus) Általános Iskolában folyik órarendi keretek közt.

Nem tudom, milyen jövőt szán az Úr a bicskei evangélikusságnak. De bízom abban, hogy amint azt Ő a XX. század elején megtette, a XXI. század elején is valamilyen csodálatos módon meg tudja gyarapítani a híveket, és megtudja tölteni a szíveket és a templomot.

(forrás: Göllner László és Dr. Fabiny Tibor emlékiratai a templom 50 és 60 éves évfordulója alkalmából)

A gyülekezet lelkészei:
Horváth Sándor 1924 - 38
Kajos János segédlelkész 1938 - 39
Németh Géza 1939 - 65
Zászkaliczky Péter 1965 - 79
Pathóné Kepenyes Erzsébet 1979 - 81
Labossa Lajos 1981 - 95
Albert Gábor 1995 - 2002
Szebik Károly (2001-től helyettes lelkész ) 2003-

Weber Julianna egyházmegyei diakonissza 1951-51

A gyülekezet felügyelői:
Göllner Aurél
Szkok Pál
Göllner László 1948 - 2000
Zászkaliczky Tamásné Göllner Zsuzsanna 2000-

A gyülekezet kántorai:
Tolnai (Tolner) Károly csabdi kántortanító
Zathureczky Dezső
Oromsi Iván kántortanító
Brosofszky Imre
Pór János
ö. Németh Gézáné
Göllner László
Göllner Márta
Zászkaliczky Johanna
Németh Ildikó

Jelenlegi presbitérium (2006-2012)

Zászkaliczky Tamásné felügyelő
Scháden János pénztáros
Balogh Árpád szvszéki elnök
Göllner László presbiter
Kiripolszki Ferencné presbiter
Kiss Józsefné presbiter
Meregyán Gizella presbiter
Németh Zoltán presbiter
Zászkaliczky Márton presbiter

Összeállította: Szebik Károly