Beszámoló az egyházkerületi kórustalálkozóról
**Énekeljetek az Úrnak új éneket,
mert csodákat tett!
(98. zsoltár, 1.)**
A csákvári gyülekezet Harmonia Floriana kórusa 2005. április 24-én - Cantate, az éneklés vasárnapján - részt vett a győri Öregtemplomban megrendezett egyházkerületi kórustalálkozón.
Nagy megtiszteltetést és egyben kihívást jelentett számunkra, hogy a híres és kiválóan éneklő oroszlányi énekkar mellett mi képviselhettük a Fejér-komáromi Egyházmegyét.
A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület öt gyülekezeti kórusa vett részt a találkozón: a répcelaki nőikar, a kaposvári, oroszlányi, csákvári énekkarok, valamint házigazdaként a Győr-Nádorvárosi gyülekezet énekkara. A délelőtti istentiszteleten minden énekkar egy-egy énekkel szolgált a liturgia keretein belül, a lutheri hagyományt megerősítve, miszerint „éneklő egyház” vagyunk. Ittzés János püspök úr igehirdetésében kifejezte, milyen jó lenne, ha minden vasárnap, minden gyülekezetben így hangozna az ének, és erősítette bennünk a felelősségérzetet gyermekeink, unokáink iránt,hiszen ők alkotják a jövő gyülekezeteit.
A nap súlypontja a délutáni zenés áhítat volt, melyen a kórusok zenében és szóban is bemutatkozhattak. Énekkarunk a Bízom benned, szent Úristen kezdetű énekeskönyvi énekkel (437.) vonult fel az oltár elé. A szóbeli köszöntésben és bemutatkozásban elhangzottak a jövőre tíz éves együttes főbb jellemvonásai: a zenés áhítatok szervezése, az egyre szorosabb németországi kapcsolat, és az új szín életünkben, hogy gazdagodtunk néhány kiváló hangszeres muzsikussal. Éneklésben is bemutattuk ezeket a jellegzetességeket: egy fanfárszerű, ujjongó reneszánsz kórusmű után két hangszerkíséretes barokk művet énekeltünk, Esterházy Pál Harmonia coelestiséből egy tételt és egy német szerző virágvasárnapi kantátáját, mellyel a pyrbaumi testvérekre emlékeztünk.
Nehéz, szinte lehetetlen szavakban kifejezni azt az érzést, ami az énekkar összes tagjának arcán ragyogott: kis időre az örökké örvendező angyali kar részévé váltunk, és úgy hiszem, ez az élmény nem is múlik el nyomtalanul, mint ahogy Isten igéje sem tér vissza dolgavégezetlenül.
A kórusok bemutatkozása után Szokolay Sándor evangélikus zeneszerző szakmai szempontok szerint értékelte röviden az elhangzottakat, és bejelentette: a csákvári énekkar nyeri el idén a Dhc. Weltler Jenő-díjat. Beszéde végén mindannyian egyetértettünk találó summázásával: valóban jelen volt a Szentlélek.
Szebik Ildikó karnagy
|