1%

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében! Ámen!

Trinitas 16 / Lk 7, 11 – 17 / Ám 5, 21 – 24 / 2005-09-11

Életünk el van rejtve Krisztusban!

Kol. 3, 1 - 7:

(1) Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül.

(2) Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.

(3) Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben.

(4) Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.

(5) Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás,

(6) mert ezek miatt haragszik Isten.

(7) Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek;

Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Pál apostol feltételes módú igével kezdi mondandóját:

(1) Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal...

Hogy megértsük a folytatást, tudnunk kell, hogy mit is jelent ez a feltámadás.

A Szentháromság ünnepét követő vasárnapokat az evangélikus egyházban „ünneptelen félévnek” szokás hívni, bár mindig hozzátesszük, hogy ez téves elnevezés, hiszen minden vasárnapon Krisztus Urunk feltámadását ünnepeljük, ezért nincs ünneptelen félév, nincs ünneptelen vasárnap, sőt, a keresztyén ember egész élete Krisztusért ünnep.

Az ún. egyházi esztendő segítséget nyújt az embernek abban, hogy megértse és átélje a keresztyén hitét. Adventben azt gondolhatjuk át, hogy mit jelent számunkra Krisztus eljövetele, Karácsonykor az Isten emberi testbe öltözését csodálhatjuk meg. Majd vasárnapról vasárnapra a nagyhétig Jézus életéről, tanításairól, gyógyításairól elmélkedhetünk. Meg kell értenünk, hogy mit jelent számunkra Jézus szenvedései, kínos halála és feltámadása. Tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen jelentősége van számunkra Jézus mennybemenetelének és annak, hogy Jézus még nem jött vissza, és mi az értelme Pünkösdnek, a Szentlélek kitöltetésének?

Voltaképpen ez a felsorolás a Jézus Krisztussal való találkozás sorrendje, vagy másképpen a hitre jutásnak, és a hitben való elmélyülésnek a sorrendje.

Ebben az összefüggésben az un. ünneptelen félév vasárnapjainak a témái a felnőtt, nagykorú keresztyén hit mélységeiről, veszélyeiről és reménységéről szólnak, és ezekben nyújtanak segítséget. Magyarán szólva: hogyan kell élnie a hitben járó keresztyén embernek, hogyan tud hitben növekedni, hogyan tud harcolni a gonosz ellen, hogyan tudja végezni a Krisztustól kapott hivatását a gonosz világban?

Ebben az összefüggésben kell látnunk a mai vasárnapunk igéjét is. Pál apostol olyan dolgokról ír, amelyek elvonják, elterelik a keresztyén ember figyelmét a mennyei dolgokról.

És Pál így kezdi.

(1) Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal...

Ki az, aki azt tudja mondani magáról, hogy feltámadt Krisztussal? Ha ez még nem történt meg az életünkben, akkor még nem tartunk itt. Akkor felesleges olyan dolgokkal foglalkoznunk, amelyeket lelkileg még nem értünk meg, és nem tudjuk, hogy hogyan tudjuk az életünkben ezeket megvalósítani. Ha még nem támadtunk fel Krisztussal, mert nem is tudjuk, hogy mit jelent ez, akkor vissza kell mennünk az evangéliumokba, és találkoznunk kell Jézussal. Meg kell ismernünk Őt, fel kell ismernünk, hogy Őt a Mennyei Atya küldte értünk, hogy megváltoztassa az életünket, hogy megoldja életünk problémáit és benne választ adjon életünk égető kérdéseinkre.

Meg kell tapasztalnunk, hogy Mennyei Atyánk nem azért küldte Jézust, hogy elítéljen minket bűneink miatt, hanem azért hogy megszabadítson minket Jézus Krisztus halála és feltámadása által. Meg kell értenünk és fel kell fedeznünk hogy Jézus utolsó szava a golgotai kereszten mennyire sokat mondó a számunkra, amikor azt mondta: „elvégeztetett!” Isten elvégezte és befejezte a megváltásunkat. Azt semmivel nem kell kiegészíteni. Semmit nem kell hozzáfűzni. Isten megváltása Jézus Krisztusban tökéletes, és örök érvényű. Isten ezt a megváltást adja mindazoknak, akik elfogadják, hogy bűnösök, és a saját tehetségük, képességeik, és erejük alapján elkárhoznának, de kérik, és mindnyájan kérhetjük, hogy mennyei Atyánk a Jézusban megmutatott kegyelméért adja nekünk ezt a megváltást.

Mennyei Atyánknak pedig ez az akarata. Amikor elfogadjuk Isten igazságát az életünkre nézve, óriási dolog történik az életünkben. Jézus Krisztusért, az Ő haláláért és feltámadásáért Isten gyermekévé, Isten tulajdonává válunk. Isten Szentlelkét ekkor elküldi hozzánk, ez lesz a mi pünkösdünk, amikor Isten Szentlelke nem az apostolokra, nem egyes kiválasztott személyekre, püspökökre, papokra, lelkészekre száll, hanem bárkire, aki elfogadja Isten igazságát, és hiszi, hogy Jézus megszabadította bűneitől, a haláltól és a pokoltól. A Szentlélek leszáll ránk, és beköltözik a szívünkbe. Ez nagyon fontos esemény, mert ez azt jelenti, hogy a Mennyei Atya a benne hívőket ugyanolyan jogokkal ruházza fel, mint a saját Egyszülött Fiát, Jézus Krisztust.

(Hadd mondjak el egy történetet, amelyet úgy olvastam:)

Egy kínai ember egyszer elmesélte az életet tapasztalatait a maga képes nyelvén:

Mély verembe estem. Minden erőmmel igyekeztem kijutni, de nem sikerült.

Arra jött Konfucius, és így szólt. „Fiam, ha hallgattál volna a tanításomra, most nem lennél ebben a veremben.”

„Ezt tudom – kiáltottam – de ez most nem segít rajtam! Segíts, akkor követem tanításodat!”

Konfucius azonban mit sem törődve velem, folytatta útját, és otthagyott reménytelenül.

Másvalaki jött, és letekintett a verem mélyére. Buddha volt. Keresztbefonta karját, és ezt mondta: „Fiam, ha te is keresztbefonod a karodat és lehunyod a szemedet, és a teljes nyugalom és alázatosság állapotába kerülsz, akkor eléred a Nirvánát, az örök megsemmisülést, ahogy én is elértem. Légy közömbös minden külső körülménnyel szemben, és megtalálod nyugalmadat!”

Sietős léptekkel közeledett Mohamed, behajolt a verem szélén, és lenézett:

„Ember, ne csinálj olyan nagy lármát! Annyi bizonyos, hogy nyomorult helyzetben vagy! Nem félsz? Nos, nem kell félned! Allah akarata volt, hogy ide beleessél! Ezt jól gondold meg! Ki tehet valamit Allah akarata ellen? Mondd ez a hitvallást: Allah nagy, és Mohamed az ő prófétája.” Mormold ezt a vallástételt, amíg örökre be nem zárul a szád... aztán halj meg... kétszeresen fogd élvezni a paradicsom gyönyörűségeit!” - És Mohamed is elment. de engem, nyomorult embert nem szabadított meg.

Aztán ismét hangot hallottam: „Fiam!” Feltekintettem, és megláttam Jézus arcát, az Emberfiáét, telve részvéttel és együttérzéssel. Egy szemrehányó szó sem hagyta el az ajkát. Azonnal lejött hozzám a verembe. Tulajdon életét adta, hogy megmentsen. Karjával átölelt, kiemelt a veremből, és szilárd talajra állította lábamat. Levette beszennyeződött ruhámat, és tulajdon ruhájába öltöztetett. Aztán ennem adott, és végül így szólt: „Kövess engem, és mostantól fogva vezetlek, megőrzöm lábadat az eleséstől.”

„Ezért lettem és - így mondta a kínai - keresztyén, és most Jézust követem.”

Jézus az, aki azért jött, hogy megmentsen minket, hogy kihúzzon minket a gödörből, amelyben, ha bennmaradtunk volna, elpusztulnánk. Jézus a saját igaz ruhájába öltöztet minket – ezzel kapcsolatban az Ószövetségben Ézsaiás próféta írja:

Ézs. 61, 10: „Nagy örömöm telik az ÚRban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit.”

A Jelenések könyvében pedig „De vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat, és fehérben fognak járni velem együtt, mert méltók rá. Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.” (Jel. 3, 4 – 5)

A bűneinktől beszennyeződött ruhánk Jézus Krisztusnak az igaz ruhájára cserélődik. Emlékszünk, mi lett a sorsa Jézus ruháinak: a katonák elosztották magunk között, a köntösére pedig sorsot vetettek. Mindegyikünknek jutott valami Jézus ruháiból. Nem Jézus anyjához, nem Péterhez, vagy valamelyik másik tanítványhoz kerültek Jézus ruhái, olyanokhoz, akik megérdemelnék volna, hanem bűnös, harcoló katonáké lett Jézus igaz ruházata. Ez azt jelenti számunkra, hogy Jézus értünk, bűnösökért halt meg, és bármilyen bűnt követtünk is el, Jézus megbocsátja mindenkinek, aki megbánja azokat. És a Saját igaz ruháiba öltöztet fel. Ez azt jelenti, hogy Istenünk, a mi Mennyei Atyánk úgy tekint ránk Jézus Krisztusért, mint a saját igaz gyermekeire. Bevezet minket a saját mennyei országába, és a Jézust megillető dicsőségével vesz körül minket. Attól kezdve, hogy a Szentlélek beköltözött a szívünkbe, többé nem ehhez a világhoz tartozunk, hanem Isten mennyei világába.

Egészen addig, amíg el nem fogadtuk Isten igazságát, olyanok vagyunk, mint a kínai keresztyén által mondott ember, aki a veremben várja a véget, és magán nem tud segíteni. Halálra és pusztulásra van ítélve. Csak idő kérdése, hogy mikor pusztul el. De ha engedjük, hogy Jézus megszabadítson minket, hogy kihúzzon minket a veremből – vagy ahogy mondanánk: a csávából -, akkor újra életre kelünk. Meghalunk a halál és a pusztulás, a kárhozat és a pokol számára, és életre kelünk Krisztussal, aki értünk áldozta fel az életét. Amikor elfogadjuk Istennek a Jézusban megmutatott és felénk nyújtott kegyelmét, akkor történik meg a feltámadásunk, akkor kelünk életre a Krisztussal együtt. Ekkor válunk élővé Isten számára, ekkor nyílik meg számunkra a mennyország kapuja, ekkor kapjuk meg az új, ragyogó tiszta, hófehér ruhát, ekkor válnak számunkra valóságossá a Krisztusban kapott ígéretek.

És ettől kezdve igaz az, amiről ír Pál a kolosséiakhoz írt levelében: hogy az életünk el van rejtve Krisztusban. Mert a szívünkbe költözött Szentlélek ugyanaz, aki Jézus Krisztusban lakik. A Szentlélek Jézus Krisztussal köt össze minket elválaszthatatlanul. De úgy is lehet mondani: a Szentlélek belemerít minket Jézus Krisztusba.

A keresztyének, akik elfogadták Isten kegyelmét, nagyon gazdaggá lettek, és nagyon drága ajándékot kaptak Krisztusban. És ez az, ami mássá teszi a keresztyéneket. Ez az, amit már nem lehet e világ gondolkozásmódja szerint megérteni és felfogni. Ezt csak az érti meg, aki maga is átélte és megtapasztalta. de ha még gondolkodunk rajta, hogyha még mérlegelünk, hogy megéri-e, ha még van bennünk kérdés, akkor még soha nem tapasztaltuk meg, hogy mit jelent Krisztusban lenni, és mit jelent Vele együtt feltámadni. Akkor még soha nem tapasztaltuk meg, hogy milyen az Isten békessége, amely minden értelmet meghalt, és ami megőrzi a szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

A Krisztusban megtapasztalt új élet következménye és jellemzője az, hogy most már nem a földiekkel törődik, hanem az odafennvalókon jár az embere esze. (gondolkodásmód megváltozása!) Ez nem azt jelenti, hogy ki kell vonulnom a világból, és csak és kizárólag Istenről kell gondolkodnom egész hátralevő életemben. Ez inkább azt jelenti, hogy elsősorban Isten és az Ő mennyei országa határozza meg az életemet. Hiszen ha mi is átéltük és megtapasztaltuk, hogy milyen a Jézustól kapott mennyei dolgokkal való foglalkozás, akkor nem is kívánkozunk annyira az evilági dolgok után. Egyedül a testünk és a Krisztustól kapott küldetésünk az, ami ehhez a világhoz köt, de a szívünknek már a mennyben a helye.

Amiért Pál mégis leírja ezt, az a figyelmeztetés. Figyelmeztetés arra, hogy az e világban való léthez viszonyulásunk ne legyen csapdává a számunkra. Ne úgy éljünk mint a hitetlenek, akik maguk akarják kézbe venni a sorsukat, akik maguk akarnak mindent a saját erejükből megszerezni, és mint akik e világi javakkal, pénzzel és hatalommal biztosítani akarják a jövőjüket. A keresztyén embernek nem itt a földön, hanem a mennyben kell érdemeket szereznie, örökkévaló javakat, amelyek az örök élet fájának a gyümölcsei, a Krisztusban kapott élet következményei.

Pál azt írja.

(3) Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben.

A keresztyén ember, ha elfogadta a kegyelmet és az örök életet, akkor meghalt a régi élete számára, és meghalt e világ számára is. Belemeríttettünk a Szentlélek által Krisztusba, bevezettettünk az Isten mennyei Országába – és el vagyunk benne rejtve. A bűn, a halál, a pokol törvényei többé nem érvényesek a számunkra, hiszen meghaltunk a számukra. Ránk akkor már Isten törvényei érvényesek, és azok szerint kell élnünk az új életben.

A probléma az, hogy még ebben a testben kell élnünk. A testünkkel ehhez a világhoz vagyunk kötve, és minden, ami ebben a világban van, arra emlékeztet és azt akarja elhitetni velünk, hogy minden e régi, és minden, amit Isten megmutatott nekünk, csak egy álom, egy képzelgés.

A világ, és benne a gonosz más módszereket alkalmaz, másféle vágyainkat akarja kielégíteni, amikkel el akarja nyomni a lelki éhségünket, az Isten iránti éhségünket és szomjúságunkat. Pál ezért szólít fel az öldöklésre.

(5) Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás,

(6) mert ezek miatt haragszik Isten.

(7) Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek;

Ha elfeledkezünk Isten mennyei világáról, a megváltásról. és engedünk testi vágyainknak és kísértéseinknek, újra a bűn igájába hajtjuk a fejünket, újra beszennyezzük ruhánkat. Pál rávilágít arra, hogy ezeknek a vágyaknak a mélyén, mint gyökérzet, a bálványimádás található. Hiszen minden bűn azt jelenti, hogy nem Isten az első az életemben, hanem megyek -saját magam által becsapva, azt gondolva, hogy a magam útján a magam elgondolása szerint, de valójában a sátán csapdája szerint - a pusztulásba. Pál erre figyelmeztet, hogy a bűn csapdáját kerüljük ki, és tartsuk távol magunkat ezektől, hiszen Jézus ezektől és ezekből mentett meg minket.

Az új élet szerint az odafennvalókkal törődjünk, és a Szentlélek bölcsességével töltsük el azt az időt, ami még hátravan az életünkből. Azokra a dolgokra figyeljünk, amit Isten akar adni nekünk, Amire és amerre Isten vezet minket, amiket Isten mutat meg nekünk, amit Isten munkál az életünkben. Ámen!