|
|
|
2012. dec. 25 prédikáció
Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében! Ámen!
Karácsony ünnepe - Lk 2, 1-14 – Tit 2, 11-15 - 2012-12-25
A testté lett Ige - A testté lett Ige – Üdvözítő született ma nektek! - EÉ 151, 156
Ézs 9, 1-6:
(1) A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.
(2) Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak.
(3) Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján.
(4) Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz.
(5) Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!
(6) Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt!
Ünneplő Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Tegnap este Bicskei istentiszteletről Csákvárra utazva haza óriási köd vett körül. Ahogy próbáltam az úton maradni a sűrű sötét homályban, ez az ige jutott az eszembe: a nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. - hát, igencsak jól esett volna valami világosság.
Milyen sokszor vesz körül miket sötétség? Talán észre sem vesszük, főként, ha régóta benne élünk. Az életünk részévé válik. Természetes közegünk lesz. Mint a halnak a víz, és nekünk a levegő. Nem foglalkozunk a jelenlétével, csak hogyha drasztikus változás történik, ami minket is érint.
Ézsaiás próféta is ilyen helyzetről ír ebben a próféciában. A nép fogságban van évtizedek óta. Sokan meghaltak már, akik átélték az ország pusztulását. Generációk születtek meg az új országban, az elnyomás alatt. Vajon ők tudják-e, mit jelent a szabadság? Tudják-e, hogy mit jelent az otthon? Mit jelentenek azok az értékek, amelyeket szüleik, nagyszüleik, az őseik képviseltek, amiért harcoltak, amit szentnek tartottak?
Az életük csak akkor változhat meg, hogyha radikális változás történik. Amivel kibillenthetőek a megszokottság poshadt állóvizéből. Amivel rá lehet döbbenteni őket a helyzetükre és az előttük megnyíló lehetőségekre.
Karácsonykor minden a karácsonyról szól. Mintha ez lenne a kötelező téma. Mintha olyan csont lenne, amit minden oldalról alaposan meg kellene rágni, szét kellene csócsálni. A televízióban egy dokumentum filmet láttam, illetve csak egy részletet. Egy ember azt taglalta, hogy ha Jézus látná, hogy a tanítványai szolgálata nyomán milyen egyház született, akkor nagyon elcsodálkozna, és valószínűleg nem értene vele egyet. Hiszen Jézus nem beszélt zsinatokról, tárgyalásokról állami szervekkel, nem beszélt egyházi törvényekről, stb. vagyis az illető előadó szerint Jézus soha nem akarta és nem is gondolt arra, hogy az egyház egy intézménnyé válik.
Nekem ennyi épp elég volt ahhoz, hogy ne hallgassam tovább ezt a sületlenséget. Kissé irritál, amikor emberek arra vetemednek, hogy Jézus szájába adják a saját bugyuta gondolataikat.
Az bizonyos, hogy az egyházat fenyegeti az a veszély, hogy az intézményiesség áldozatává válik. Amikor az egyház a szabályzatai szerint tud csak működni, amikor az egyház elsődleges kérdése az, hogy mennyi pénzzel gazdálkodhat, és hogyan tudja finanszíroznia különféle intézményeit, iskoláit és szeretetotthonait. Amikor a számok, a statisztikai mutatók lesznek az elsődleges és legfontosabb adatok. Idén novemberben lelkészakadémián voltam, ahol a jelenlevő 11 lelkészből 2 várta a püspökét, hogy az megvizsgálja a gyülekezet statisztikai adatait, és eldöntsék, hogy a gyülekezet megmaradhat-e vagy átminősítsék, leminősítsék. Tényleg a számok számítanak, vagy a lelkek, az emberi életek, amelyeknek a megmentéséért fáradoznak?
Az egyházat – azaz minket – fenyeget az a veszély, hogy belekényelmesedünk a helyünkbe, a gyülekezetünkbe. Megtartjuk a szokásainkat, ápoljuk a hagyományainkat, megtartjuk a szokásos gyülekezeti alkalmainkat – de közben kialszik a tűz, elalszunk, alvó, megfáradt, unalmas és szürke keresztyénekké válunk.
Életünknek ki kell törnie a sűrű ködből, a sötét homályból. Ez a változás a Gyermek születésével történhet meg. A Gyermek, aki majd megváltoztatja a világot. A Gyermek, aki felrázza az alvókat, aki életre kelti a halófélben levőket. A Gyermek, aki igazi békességet hoz a világba. Nem lesz többé háború, nem lesz többé véráztatta köpönyeg és dübörögve menetelő csizma. A gyermek, aki azt hozza el a világunkba, amire igazán szükségünk van. Ő lesz számunkra a Csodálatos Tanácsos, aki bölcsességével támogat minket. Ő az erős Isten, aki a mi gyengeségeinkben mutatja meg igazán dicsőséges erejét és hatalmát. Ő az örökkévaló Atya, aki minket gyermekeiként, és barátaiként szeret minket, és aki legyőzte a halált, és így örökké él. Ő a Békesség Fejedelme, akinek a békessége minden értelmet meghalad, és akinek a békessége kihat ránk, a lelkiállapotunkra, a kapcsolatainkra, a házasságunkra, a gyermeknevelésünkre, a munkatársainkkal való együttműködésre, és az egész életünkre.
Szükségünk van Jézusra, hogy mindezt nekünk is megadja, hogy mindezt a mi életünkbe is elhozza és megvalósítsa. Szükségünk van Jézusra, hogy belevilágítson életünk sötétségébe, hogy felkavarja életünk állóvizét, hogy áttörje félelmeink korlátjait, hogy a karácsony ünnepét igazivá, boldoggá és áldott ünneppé tegye.
Szükségünk van Jézusra, hogy átszakítsa az eget, hogy leszálljon hozzánk is, és nekünk ajándékozza az örök életet, amely erősebb a halálnál, az elmúlásnál. Szükségünk van Jézusra, hogy a Seregek Ura féltő szeretetének oltalmában legyünk és maradhassunk.
Isten féltő szeretete cselekszik, ahogyan ez a féltő szeretet küldte el 2000 évvel ezelőtt a mennyből az Igét, Jézus, hogy megtestesüljön és emberré legyen, ez a féltő szeretet az, ami ma is, most is megtestesül hitünk erősítésére az úrvacsora jegyeiben. Isten féltő szeretete nyilvánul meg az úrvacsora ajándékában, amikor Krisztus testét és vérét vehetjük magunkhoz.
Az Ige testté lett. Eljött a mi világunkba, hogy életet, örömöt, békét és üdvösséget hozzon nekünk. Eljött, hogy hitünket élessze és ébressze, eljött, életünk világosságává legyen, hogy az Ő minket körülragyogó dicsőségében és világosságában járjunk. Ezért lehet áldott karácsonyunk!
Ámen!
|
|
|
