1%

Két kis magzat beszélget egy anya hasában:

Te hiszel a születés utáni életben?
Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is
azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is,
hogyan
nézne ki?
Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt.
Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp
nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De
mondok
én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a
köldökzsinór már most túlságosan rövid.
De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit
másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet
egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös
zsúfoltság a sötétben
Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de
mindenesetre
meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk.
Nélküle egyáltalán nem lennénk.
Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát
nyilvánvaló,
hogy nincs is.
No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is
érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg
azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!