1%

Csákváron 2005-ben 58 vasárnapi és ünnepi istentiszteletet tartottunk, 6 böjti istentiszteletet, 6 evangélizációs alkalmat, 23 bibliaórát Márk evangéliuma alapján, 14 házi bibliacsoportot, 20 ifjúsági órát, egy tavaszi és egy őszi kórusedzőtáborban összesen 8 alkalommal tartottam áhítatot. Ha mindezt összeadom, Csákváron 135 alkalommal került hirdetésre Isten Igéje - többnyire általam. És akkor még nem beszéltem az istentiszteletekkel párhuzamosan tartott gyermekbibliaórákról, a Mészáros Tamás felügyelő úr által megtartott iskolai hittanórákról, a konfirmációi oktatásnak, a nyári táboroknak, a presbiteri üléseknek és a látogatásoknak az igei alkalmairól, és a zenés áhítatok igehirdetéseiről.

Bicskén ez a szám az 53 istentisztelet mellett a 3 böjti evangélizáció, a 28 bibliaóra , az 5 presbiterképzés alkalma, és a többnyire Bicskén megtartott 152 hittanóra összegével számolva 241 alkalom, de itt sincs hozzávéve a látogatások, és a presbiteri ülések áhítatai.

Csabdin ez a szám az 51 istentisztelet és a 17 bibliaórai alkalom összege: 68 alkalom, szintén a látogatások és egyéb alkalmak igei szolgálatai nélkül.

Amint látható, megszórás van. De hol van a gyümölcs, hol van a termés? Jézus azt mondja: "Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon (...)" (Jn. 15,16).

Jézus szavaiból világosan érthető: az Ő akarata az, hogy elhívott szolgái hűségesen végezzék a magvetést, a gyülekezet pedig meghozza a maga gyümölcsét. Természetesen a kérdés megfordítható: lehetséges az is, hogy a magvakat a magvető - jelen esetben a lelkész - nem a megfelelő helyre szórta. Ezt úgy gondolom, a lelkészi jelentés meghallgatása után eldöntheti a tisztelt közgyűlés.

Az eddigiekből kitűnt, hogy kicsiny gyülekezeteink méretéhez képest az egyházi szolgálat nagyon színes és sokrétű. Méretéből és hagyományaiból fakadóan a legtöbb alkalomra a csákvári gyülekezetben került sor. Rendben megtartásra kerültek a vasárnapi és ünnepnapi istentiszteletek. Újdonság volt a böjti istentiszteletsorozat, amelyet azért tartottam, hogy a gyülekezet jobban megismerhesse a Níceai - konstantinápolyi Hitvallást, amelyet a csabdi és bicskei gyülekezetekben rendszeresen használunk. Úgy gondolom, hasznos alkalmak voltak, már csak azért is, mert a bibliaórai létszámhoz képest ezeket a hétköznapi istentiszteleteket többen látogatták, így több embert érhettünk el. Az istentisztelettel párhuzamosan folynak a gyermekbibliaköri órák, amelyek a hittanos gyermekek körében népszerűek. Ám továbbra is visszafogott a látogatottságuk. Tavaly a tanévkezdéskor megállapodtunk abban, hogy szükséges a gyermekek gyülekezeti kötödését erősíteni, illetve elősegíteni. Így került sor tavaly ádventben egy ádventi kézműves foglalkozásra, illetve még februárban egy hittanos csendesnapra is. Abban állapodtunk meg, hogy egy tanév ideje alatt legalább három ilyen hittanos - csendesdélutánt szervezünk a hittanosaink számára, hogy legyen gyülekezeti közösségi élményük: hogy otthon érezzék magukat a templomban, a gyülekezeti teremben, és ismerje az evangélikus iskolatársait is.

Szeretném ezen a helyen megköszönni Mészáros Tamás felügyelő úr áldozatos hitoktatói munkáját, valamint Mészáros Eszter, Hargitai Tiborné, és Mészárosné Hőbe Ildikó szolgálatát a gyermekek között.

Tovább folytatódtak a gyülekezeti bibliaórák és a házi bibliacsoportos alkalmak is. Csákváron megrendezésre kerültek a böjti és adventi evangelizációk is.: böjtben jómagam, ádventben pedig Ittzés János püspök úr végzett igehirdetés sorozatot. Nagyszerű és áldásos élmény volt egyházkerületünk püspökével együtt lenni és beszélgetni.

Rendben megtörtének az ökumenikus imaheti alkalmak is, valamint a reformáció ünnep a református gyülekezet vendéglátásában. Ugyancsak rendben folytak a zenés áhítat egyes alkalmai is. Tavasszal a gyülekezet konfirmandusai és ifjúsága közös táborban vettek részt Vérteskozmán. Nyáron Nagyvelegen tartottunk az egyházmegye több gyülekezetével együtt hittanos tábort júliusban, és ifjúsági tábort augusztus első hetében.

A nyár előtt azonban a csákvári gyülekezet életében egy nagyon fontos változás történt: 2005. május 29-én vasárnap a Csákvári Evangélikus Egyházközség és a németországi Pyrbaumi Evangélikus Egyházközség testvérgyülekezeti kapcsolatba lépett. Ennek a testvéri közösségnek a jelképeként egy-egy gyertyát ajándékoztunk egymásnak magyar - német felirattal, Jézus főpapi imádságából: "hogy egyek legyenek" Jn 17, 22b, Csákvár - Pyrbaum 2005. ennek a testvérgyülekezeti kapcsolatnak lesz a következő állomása, hogy az idei énekkari utunkon az újonnan megválasztott presbitérium tart velünk, hogy találkozhassunk a pyrbaumi egyházvezetőséggel, az ottani presbitériummal.

Az énekkar szolgálata is tovább folytatódott: az énekkarunk tavalyelőtt felvette a Harmonia Floriana nevet. Több szolgálatot is vállaltunk, például a Magyar Kultúra Napján, reformáció ünnepén, az oroszlányi egyházmegyei kórustalálkozón, a községi ravatalozó felújítása alkalmából rendezett ünnepségen, és a téti evangélikus gyülekezet meghívására tartott zenés áhítaton, ill. a csákvári katolikus ádventi zenés áhítatot, amikor Simon András grafikus gondolatai foglalhatta keretbe énekkarunk szolgálata. Mégis a legjelesebb alkalom az április 24-ei győri szolgálat volt, amikor is részt vettünk egyházkerületünk kórustalálkozóján, és a mi kórusunk vihette - hozhatta haza a Weltler Jenő emlékérmet. Kórusunk népszerűsége abban is megmutatkozik, hogy a létszáma már majdnem elérte a 40-et. Ezúton szeretném megköszönni Kedves Karnagyunknak, Szebik Ildikónak kitartó munkáját, ami nem csak a kórus vezetésében, hanem gyülekezeti énekünk hangszeres kíséretében is megörvendeztet minket.

Kiemelkedő esemény volt a csákvári gyülekezet vendéglátásában megszervezett társgyülekezeti nap, amikor is az újonnan megjelent Luther - filmet tekinthettük meg együtt, valamint a szeptember végi közös gyülekezeti kirándulásunk Balassagyarmatra és Szécsény városába.

A csákvári gyülekezet életéről még el kell mondanom, hogy - bár konkrét számadatokkal nem jártam utána - az istentiszteletek látogatottsága sajnos csökkent. Feladatomnak érzem a családok látogatását, buzdítását az istentiszteleti és más gyülekezeti alkalmak látogatására, de ebben én egy személyben kevés vagyok. Kérem a gyülekezet tagjait, hogy ebben az egyre szörnyűbb, szekularizált, egymástól elforduló, elzárkózó világban mi még inkább figyeljünk oda egymásra. Tartsuk számon egymást, látogassuk egymást, és buzdítsuk egymást a hitünk megélésre, és gyakorlására. A hit olyan, mint a szeretet tüze. Szüksége van arra, hogy táplálják, gondozzák, mert csak akkor ad meleget, csak akkor hevít, ha lánggal lobog. A hitünket is gondozni, ápolni és táplálni kell. Ebben pedig a közösségi alkalmak, az istentisztelet és a bibliaóra nyújthatnak segítséget.

Ami az istentiszteleti látogatottságot illeti, ugyanezt a bicskei gyülekezetre is el lehet mondani. Sajnos istentiszteleten valóban egyre kevesebben vagyunk. A gyülekezetünk egyik nagy vesztesége Göllner László, szeretett Laci Bácsink eltávozása közülünk. Évek óta lehetett látni testi erejének fogyását, és látva az ő hitét, a Megváltó Úr Jézushoz való ragaszkodását, lehetett erőt meríteni tőle. Hálásak lehetünk Istennek, hogy ilyen hitben járó, a gyülekezetét imádságban hordozó felügyelőt adott gyülekezetünknek. Sajnos érezhető, hogy megüresedett a helye gyülekezetünkben.

Ámbár az igazsághoz az az öröm is hozzátartozik, amely a bicskei gyülekezetben végzett hitoktatás gyümölcseként mutatkozott meg. Bicskén a Szent László Katolikus Általános Iskolában az 1. és 2. osztályos evangélikusokat az órarendben megtartott evangélikus hitoktatásban részesítem. A Bicskei gyülekezetünknek jelenleg 10 hittanos tanulója van, és 2005 karácsonyán először kértem fel őket karácsonyi versek előadására. Ennek gyümölcseként 56-an vettünk részt karácsony este az istentiszteleten. Zászkaliczky Tamásné Göllner Zsuzsa felügyelőnket idézve: rég nem látta ezt a templomot ilyen szépen evangélikusokkal telve. Ez a karácsonyesti látogatottság reményt-keltő a számunkra. Hosszú és kitartó munka, szolgálat kell ahhoz, hogy a bicskei evangélikusokat elérjük, és beleszoktassuk a gyülekezeti - egyházi életbe.

A hittanoktatáshoz tartozik, hogy a Szent László Általános Iskolában rendszeresen felkérnek un. lelki napot tartani az ádventi és a böjti időszakban. Ezek nagyszerű alkalmak és lehetőségek arra, hogy a többségében katolikus felekezetű Bicskén megismert, elfogadott és szeretett felekezet legyen az evangélikusság.

A bicskei gyülekezetben az istentiszteletek szintén rendben megtörténtek, és a bibliaórák is. 2004-ben elkezdtünk egy presbiterképzési sorozatot, hogy a Szentírás igéin keresztül értsük meg, mit is jelent az egyházi szolgálat. Ezt a sorozatot, miután a kidolgozott anyagot sokszorosítottuk és kézbe adtuk, újra kezdtük tavasszal, de a presbiterek más irányú elfoglaltsága miatt ez a kezdeményezés végül kudarcba fulladt. Tudom, hogy mindenkinek megvan a maga élete, a maga nyomorúságaival, problémáival. De ha a presbitérium így áll hozzá ehhez a szolgálathoz, akkor mit várhat tőlük a gyülekezet? Hallottuk a mai evangéliumból: nem mindegy, hogy kik állnak elöl, és mit, hogyan képviselnek!

Itt kell elmondanom, hogy a tavalyi esztendőben sajnos lemondott Kencs József testvérünk a presbiteri tisztségéről. A bicskei presbitériumon belül több olyan téma is volt a tavalyi évben, amely nem kis feszültséget okozott közöttünk. Ezeket a feszültségeket azóta többnyire sikerült feloldani, de el kell azt is mondani, hogy bizony gyakorolnunk kell az egymás közti bocsánatkérést és a teljes megbocsátást is, amely aztán többé nem hánytorgatja fel a régi sérelmeket. Ha Jézus kegyelméből élünk, akkor Hozzá hasonlóan teljes mértékben meg kell bocsátanunk egymásnak. Pontosan úgy, ahogyan ezt a Tőle tanult imádságban mindennap kérjük: "és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek" (Mt. 6,12) Ha ezt nem tesszük meg, semmi közünk Jézushoz, mert nem élünk a kegyelméből, ugyanis ezáltal megvetjük az értünk hozott áldozatát. Nem ismerek egyetlen egyházi tisztséget és olyan egyháztagságot sem amely önmagában véve üdvözítene.

Azt is el kell mondanom, hogy a bicskei gyülekezet nagyon nagy feladat előtt áll: elhatároztuk a templomunk teljes felújítását. Ez a külső és belső pucolást, valamint a templom belső aljzatának a javítását, ill. cseréjét foglalja magában. Ezen a helyen szeretnék kéréssel fordulni elsősorban a bicskei evangélikus gyülekezeti tagjainkhoz. Kérem a segítségüket és a lelki és anyagi támogatásukat ahhoz, hogy az Istenünk imádása, az egyházi szolgálat az Úrhoz méltó helyen és környezetben folyhassék. Köszönöm minden Kedves Testvér áldozathozatalát ezért a nemes célért.

A csabdi evangélikus gyülekezetben is történt változás. 2005 januárjában Blaskó József testvérünk lemondott felügyelői tisztségéről. Ez személy szerint fájó pont a szolgálatomban, mivel felügyelő úr személyemmel és magatartásommal indokolta lemondását. Őszintén sajnálom, hogy a többszöri bocsánatkérésem, és a testvéri beszélgetés sem tudott változtatni felügyelő úr álláspontján. Azt kérem, hogy a gyülekezet velem együtt hordozza imádságban testvérünket.

Az istentiszteleti alkalmak ebben a gyülekezetben is rendben lezajlottak, vasárnaponként, ünnepnaponként, és az ökumenikus imahéten is. Folytatódtak az előző év őszén megkezdett bibliaórai alkalmak is. Ezúton szeretnék bátorítani minden testvért arra, hogy vegyen részt a gyülekezeti bibliaórán. Az istentisztelettel szemben a bibliaórának megvan az az óriási előnye, hogy szabad belekérdezni. Tudom, hogy sok-sok kérdés van, amely talán hétről - hétre foglalkoztat minket, és gyakran előfordul, hogy sehol nem találunk választ. A bibliaóra nagyszerű alkalom arra, hogy feltegyük a kérdéseinket, és testvéri szeretetben elbeszélgessünk hitünk kérdéseiről, vagy egyszerűen csak az életünkről. A Csabdi gyülekezetben is folyik hittanoktatás, jelenleg 3 hittanosa van a gyülekezetnek, akik a karácsony esti istentiszteleten szintén versekkel színesítették az ünnepet.

Végezetül álljanak itt a látogatási és a kazuális adatok. A csákvári gyülekezetben 73, a csabdi gyülekezetben 35, a bicskei gyülekezetben 39 alkalommal végeztem látogatást, összesen 147 alkalommal. Ezek a számok tartalmazzák a lelkipásztori beszélgetéseket, a keresztelési, és esketési előkészítő beszélgetéseket is. Emlékeztetőül jegyzem meg, hogy 2003-ban 80 alkalommal, 2004-ben 105 alkalommal látogattam. Hozzáteszem azt is, hogy a látogatásaimra főként az év első két harmadában került sor, az ősztől megnövekedett hittanórák száma miatt tovább csökkent az erre fordítandó idő. Itt kell még megemlítenem, hogy a lelkészi naplóban 26 alkalommal került rögzítésre valamilyen megbeszélés, anyagi, szervezési kérdésekkel kapcsolatban, gyülekezetekkel, iskolákkal, tábormegbeszélésekkel kapcsolatban.

Továbbra sem sikerült még eljutnom a szórványban lakó evangélikusokhoz. Ezt a 2006. esztendőt szeretném arra fordítani, hogy őket végiglátogatom, és igyekszem minél több személyt megtalálni a népszámlálási adatokban szereplő számokhoz.

A csákvári gyülekezetben
megkereszteltük Puszta Tamás Andrást, és Kubovics Martin Zoltánt. Konformációi hitvallást tett Hargitai Mira, Mészáros Péter, Németh Erika, Németh Gábor, Németh Piroska, Tubik Péter és Vatali Ágnes.
Utolsó földi útjára kísértük Zámolyon Csete János, Csákváron Metykó Károlyné, Kovács Györgyné és Mészáros Sándorné testvérünket.

Csabdin Demeter Péter testvérünk felnőtt keresztségben részesült, és Csercsák Renátával együtt konfirmációi hitvallást tettek., majd két hét múlva házasságukra Istenünk áldását kérték.

Bicskei gyülekezetünkben utolsó földi útjára kísértük Göllner Lászlót, a bicskei gyülekezet 52 éven keresztül volt felügyelőjét, Kovácsics Istvánné, Mórócz Józsefné, és Felcsúton Györgyi István testvéreinket.

A Gánt-Bányatelepi Ápoló - Gondozó Otthonban 2005-ben 3 alkalommal 6 személy sírjánál hirdettem isten örök igéit. Az Úr adja meg, hogy ezek a nevek mind beírva találtassanak az ítélet napján a Bárány életkönyvébe.

Jézus mondja Péternek: "Könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited." Olyan jó tudni, hogy Jézus imádkozik értünk. Visszatekintve az előző évre, sok mindent tettünk, sok mindent rosszul tettünk, és sok mindent elmulasztottunk. Sokszor hiábavalónak tűnik a sok erőfeszítés, az imádságok, a szeretetteljes, türelmes testvéri szó. Sokszor nem megy, és inkább föladnánk. De Jézus imádkozik értünk, hogy el ne fogyatkozzék a mi hitünk. Ezért, és csakis ezért, érdemes folytatni, mert ez elég nekünk. Ámen.

Szebik Károly evangélikus lelkész

Szóban elhangzott utóirat: Köszönet minden tisztségviselőnek, presbitereknek és gyülekezeti tagoknak a gyülekezeteinkben végzett áldozatos szolgálatért!